Üdvözet a közel múltban.Szeretnék egy kis gyermekkori hangulatot teremteni a közép korosztálynak.Na nem azért, mert vissza óhaljtom azokat a "boldog" időket.hanem, mert jó volt gyereknek lenni abban a kicsit lassabb világban.Kellemes időtöltést, nosztalgiázást a Retro site - on.(egész estés filmek,mesék.Pl:Lúdas Matyi és más ifjusági és tv filmek)
Modern világunk egyik legkedveltebb üdítőitala a Cola. Nagyon sokan kedveljük (különösen a fiatalok), de csak kevesen ismerjük a Cola eredeti történetét, amely a XIX. Század végén kezdődött és azóta is az első helyen áll a világ kedvelt frissítői között.
Meglepő, milyen régi és érdekes a mai Coca- és Pepsi-Cola története. 1884-ben egy John Stith Pemberton (1831-1888) nevű amerikai patikus-illatszerész készített először szirupfélét a Dél-Amerikai kokacserje leveleiből, kóladióból cukor és karamell hozzáadásával. A Colára - születésének évében – Pemberton 73 dollár 96 cent értékben adott fel hirdetéseket, tiszta profitja pedig ugyanebben az évben 160 dollárra rúgott. Pemberton nem sokkal később meghalt. Örököseitől ezután egy Asha Chandler nevű atlantai patikus vásárolta meg a kólaszirup titkát és 1888-ban megalapította a Coca-Cola Corporation-t.
Egy amerikai legenda szerint a Coca-Cola azután lett előbb milliós, majd milliárdos vállalkozás, amikor egy ismeretlen férfi 50000 dollárt kért a gyártóktól – egy kétszavas jó tanács ellenében. Miután megkapta az 50000 dolláros csekket (ami igencsak nehezen hihető), a névtelen reklámzseni tömören csak ennyit mondott: Bottle it! – magyarul: palackozni! Addig ugyanis a szirupból csak egy ujjnyit töltöttek a vendég poharába, a csapos pedig szódavizet adagolt az édes-nyúlós-ragadós sziruphoz.
Mindez valószínűleg legenda. A valóság ellenben az, hogy 1899. július 1-jén két chattanoogai üveggyáros, Benjamin Thomas és Joseph Whitehead állt elő a nagy ötlettel: árulják palackozva a szóda- vagy ásványvízzel higított alapanyagot. Ezen a napon kötött szerződést Chandler és a két üveggyáros üzletember. Az üdítőital neve azóta is Coca-Cola.
Kezdetben 5 centért mérték a még keverendő pohárnyi (2 dl) italt és a századfordulón is mindössze 10 centért árusították palackonként. Hát igen, azok a boldog békeidők!
A Cola történetében nagy pereskedésre is sor került. A Coca-Cola Corporation beperelte Pepsi nevű versenytársát, amiért állítólag az ellopta volna a "Cola" védett márkanevet. Csakhogy a sokmilliós kártérítési per felvonultatott igazságügyi szakértői (valószínűleg nem 10 cent ellenében) eskü alatt vallották, hogy nemcsak a "coca" közkeletű növénynév (a cserje rendszertani neve Erythroxylon coca), hanem a "cola" is az (Cola nitida). És ezzel végül is a Pepsi-cég megúszta kártérítés nélkül.
Később, a II. világháború idején a föld sok részén harcoló amerikai katonákat a Coca-Cola (már Company) ingyen látta el Colával. Természetesen ez óriási reklámot jelentett a cégnek Európában, Ázsiában és a világ többi részén is. A háború utáni időkben a cég elkezdett terjeszkedni és palackozó üzemeket alapított elsősorban Nyugat-Európában és Dél-Amerikában, de a világ sok más országában is.
Manapság a két híres colagyártó cég a világ vezető üdítőital gyártóivá nőtték ki magukat és egymással versenyezve újabb és újabb különleges ízekkel próbálják meghódítani a fogyasztókat. Ma már a Cola cukormentes (light, max, diet) változatban és többféle ízben is kapható, de a legkedveltebb még mindig az eredeti, hagyományos, ízesítés nélküli változat.
A Coca-Cola receptjét eredetileg az egyesült államokbeli Atlanta városában élő John S. Pemberton gyógyszerész készítette el több mint 100 évvel ezelőtt.
A kor kedvelt itala a Vin Mariani volt, ennek próbálta meg előállítani egy új változatát. Pemberton keveréke egyszerű volt: a Dél-Amerikában honos, kokain-tartalma miatt hírhedtté vált kokacserje leveleit vörösborban áztatta.
Mivel az ital nem volt sikeres, Pemberton a következő évben teljesen átdolgozta receptjét, kihagyta a bort, s a koffeintartalmú afrikai kóladió kivonatát keverte az italba. A keserű ízt cukor és ízesítők hozzáadásával enyhítette. Társa, Frank M. Robinson tervezte a közismert Coca-Cola feliratot a jellegzetes folyóírással. A készítményt ezután a helyi patikákban „kiváló agyserkentő” – ként kezdték árusítani, fogyasztását töményen vagy vízzel hígítva ajánlották. Kezdetben naponta átlagosan 13 palacknyi Coca-Colát sikerült eladni.
Pemberton 1887-ben eladta a receptet, és kézről kézre adták egymásnak az új tulajdonosok, míg végül Asa G. Candler a sűrítményt szódavízzel nem elegyítette. Ő volt az első, aki felismerte, hogy a Coca-Cola népszerű üdítőitallá válhat, főleg ha az összetételt szigorúan őrizve, némi titokzatossággal is sikerült azt körülvenniük. Mivel a receptet ekkora már legalább heten ismerték, Candler módosított rajta, Frnak Robinsont társául fogadta, s 1892-ben bejegyeztette a Coca-Cola Companyt.
A sűrítményt egészen 1903-ig kizárólag Candler vagy Robinson állíthatta össze zárt laboratóriumi körülmények között. A vállalat növekedésével lehetetlenné vált, hogy csak ők ketten keverjék ki az összes sűrítményt, ezért az összetevőket egyszerűen megszámozták, 1-től 9-ig, s leányvállalataik vezetőivel már csak ezek keverési arányát és módját ismertették.
1909-ben az élelmiszertörvény megsértésével vádolták meg a céget, mondván, hogy a „Coca” mint összetevő azt jelenti, hogy a termék tiltott kábítószert, azaz kokaint is tartalmaz. A 10 évig húzódó tárgyalások során azonban egyetlen vegyésznek sem sikerült kimutatnia kokaint a kokakivonatban vagy a kóladióban.
Érdekesség, hogy Eisenhower tábornok a második világháborúban az Észak-Afrikában harcoló szövetséges csapatok főparancsnokaként a Coca-Cola cégtől 3 millió palacknyi üdítőt rendelt, továbbá 10 palackozó gépsort, amely havi 6 millió üveg Coke előállítására alkalmas. Valószínűleg pozitívan hatott a hazai íz a katonák harcmodorára.
AJÁNLOM AZ OLDALT
