A földönkívüli

E.T.-t mindenki ismeri. Steven Spielberg 1982-ben ajándékozta meg vele a világot (tévedés azt gondolni, hogy csak a gyerekeket!), és bár azóta eltelt két évtized, semmit sem vesztett népszerűségéből. A bemutató után minden nézettségi és bevételi rekordot megdöntött (érdekesség, hogy a kis földönkívülit csak a dínók, vagyis a 11 évvel később bemutatott Jurassic Park tudta felülmúlni, amit szintén Spielberg rendezett).
Idén pedig, a film 20. szülinapján újra bemutatták. Felújították az Oscar-díjas effekteket, újrakeverték a hangot és beraktak két új jelenetet. Így felületesen nézve a film nem sokat változott, moziélmény szempontjából viszont (köszönhetően például az újrakevert hangnak) jóval erőteljesebb lett. Értsd: legutóbb akkor érzékeltem némi földrengést a moziban, mikor a Gyűrűk urában átszáguldott a vásznon öt sivító Fekete lovas.
Érdekesebbek viszont az apróbb változtatások. Valószínűleg szeptember 11-e is közrejátszik abban, hogy kitörölték a kormányügynökök kezéből a fegyvereket, kivágták a káromkodásokat és a „terrorista" szót „hippi"-re cserélték a halloweenes jelenetben. A rendező szerint ma egy családi film nem tartalmazhat ilyen elemeket.
A technikával kapcsolatban megemlíteném még, hogy érdemes végignézni a stáblistát, amelyiken olyan munkakörök is megtalálhatóak, mint például „E.T. szemének tervezői." és mellette három név. A kész filmen pedig meglátszik a sok belefektetett munka. És ezt nem csak én gondolom így. Mikor 1983-ban Richard Attenborough a Gandhi című filmért Oscart kapott, köszönőbeszédében azt mondta, ez a díj igazából Spielberget illetné. Nem kapott arany szobrocskát Melissa Mathison sem, aki a forgatókönyvet írta, pedig rászolgált.
A történet másik főszereplője egy Elliot nevű kisfiú, aki testvéreivel befogadja a Földön hagyott kis űrlényt, E.T.-t. De E.T. nem egy zöld színű, csápos marslakó, aki lézerpisztollyal lövi szét az embereket, hanem körülbelül egy méter magas, zöldesbarna bőrű lény, akinek az ujjai olyan hosszúak és vékonyak, mint egy pálcika. Akinek a fejformája leginkább egy rögbilabdára emlékeztet, akinek hatalmas kékeszöld szemei vannak, és aki akár egy méter hosszúra is ki tudja nyújtani a nyakát. Aki fel tudja emelni a tárgyakat anélkül, hogy hozzájuk érne, aki ujjával be tudja gyógyítani a sebeket, és akinek szíve izzani kezd, ha megszeret valakit. Elliot és testvérei számára E.T. tökéletes, egy játékmaci és egy jóbarát keveréke, aki ugyanúgy követ el apróbb (nagyobb) csínyeket, mint ők. Bármennyire vidám is a történet, végig lehet érezni, hogy „ennek sírás lesz a vége".
Meg kell említeni, hogy a gyerekszínészek nagyon jók. Az E.T. óta Spielberg annyi gyermekszereplős filmet csinált, hogy mára vitathatatlan, a legjobbat tudja kihozni a színészpalántákból. Henry Thomas, Drew Barrymore és a többiek olyannyira meggyőzőek, hogy talán szándékosan maradtak ki a filmből a felnőttek.
Az E.T. sikerei után George Lucas, a Star Wars atyja egy magazinban egész oldalas képet jelentetett meg, amelyen R2-D2 egy koronát nyújt át E.T.-nek. Azóta is ide-oda adogatják egymásnak.

Vissza