Bud Spencer (született Carlo Pedersoli néven, 1929. október 31-én) olasz származású színész, akit a nézők leginkább a Piedone-filmekből, spagetti-westernekből és a Terence Hillel közös filmjeiből ismernek.
Életpályája
Carlo Pedersoli
Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli, 1929. október 31-én született a dél-olaszországiNápoly városában.
Édesapjának ekkoriban vasgyára volt a Nápolyi kikötőben, de mikor a gyár előtt horgonyzó hajó egy baleset során felrobbant, a család hirtelen tönkrement. 8 évesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, mikor a család 1940-ben elköltözött a fővárosba.
Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került egy 6 osztályos gimnáziumba, ahonnan a római egyetem vegyészkara következett, (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Ő másfél év múlva (1948 végén), míg családja 1950-ben tért haza. Folytatta az egyetemet, bár már nem a vegyészmérnöki, hanem a jogi karon, illetve a sportolást, 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, míg 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett, egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal Európa-bajnoki címet nyert. Miután aláírta első hollywoodi szerződését 1967-ben, visszavonult az aktív sportolástól, utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta.
Kárpáti György így emlékszik a meccsre: „Pedersoli, aki jóképű, magas, karcsú, széles vállú srác volt, miután megkapta amerikai filmszerződését, Budapesten játszott utoljára az olasz válogatott tagjaként. A vízilabda nem a szelídségéről ismert sportág, könnyen el lehet veszíteni néhány fogat, a felrepedt szemöldök látványa pedig egészen megszokott dolog. A színészpalánta ezért kéréssel fordult a magyar csapat tagjaihoz, az arca épségének megóvását szerette volna elérni. A mieink könyörületesek voltak az ellenfél játékosához, megígérték neki, hogy nem bántják, ha a meccset követő vacsorán énekel nekik egy dalt. A mérkőzés egyetlen lidérces álom volt szegény Pedersoli számára. A magyarok körbeadogatták egymás között, mind a hat mezőnyjátékos elszórakozhatott vele. Az illetőnek a labdával tulajdonképpen nem kellett törődnie, minden figyelmét az olasz fogsorára összpontosíthatta. Pedersoli halálra vált arccal kapkodta a fejét a horgok és felütések elől. Az öklök és könyökök azonban szerencsére mindannyiszor időben megálltak, nem okoztak sérülést. A magyar válogatott végül 7:3-ra nyert, és a győzelmi banketten behajtotta az ígért dalt a később Bud Spencer néven híressé lett főhősünktől.”
(Dr. Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok)
Barátnőjével, Maria Amatóval 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).
Bár már korábban is szerepelt filmekben - első (szöveg nélküli) szerepe Neró császár (Peter Ustinov) testőre volt Mervyn LeRoyQuo Vadis-ában 1951-ben -, csak első tengeren túli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával és költözzön át Amerikába, 1967-ben. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát és alkotta meg majd vette fel a Bud Spencer művésznevet, melyet még abban az évben jogilag is erre változtatott, mivel eredeti neve sportolói pályafutásához kötődött. A név kedvenc színészére (Spencer Tracy) és kedvenc sörére (Budweiser) utal. Itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is, és derült ki az is, hogy Olaszországban már egyszer szerepeltek együtt az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön. Mivel közös jelenetük nem volt, így nem valószínű, hogy akkor találkoztak.
1967-től 1985-ig nem kevesebb, mint 17 filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte duójukat. 1985-ben aztán mindketten külön utakra tértek: Spencer megalapította saját légitársaságát a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel 10 év múltán, 1994-ben ismét összeállt a legendás páros egy utolsó közös film, a Bunyó Karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak.
Spencer 2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben.
Filmjei
Önálló filmjei
Címek után szerepnév.
- 1951 – Quo Vadis
- 1955 – Napjaink hőse
- 1957 – Búcsú a fegyverektől
- 1957 – Il cocco di mamma (Magyarországon nem mutatták még be)
- 1968 – Az utolsó számlát te fizeted
- 1968 – Ezer pofon ajándékba
- 1969 – Vesztesek és győztesek/Isten velünk
- 1969 – Ötszemélyes hadsereg
- 1971 – 4 mosche di velluto grigio (Magyarországon nem mutatták még be)
- 1972 – Élet vagy halál
- 1972 – Sötét Torino/ Maffia markában
- 1972 – Vadnyugati Casanova
- 1973 – Piedone, a zsaru (Rizzo felügyelő, "Piedone")
- 1973 – Az angyalok is babot esznek/Az angyalok is esznek babot (Charlie Smith)
- 1975 – Piedone Hongkongban (Rizzo felügyelő, "Piedone")
- 1975 – Zsoldoskatona (Ettore Fieramosca)
|
|
- 1976 – Charleston (Charleston)
- 1978 – Piedone Afrikában (Rizzo felügyelő, "Piedone")
- 1978 – Akit bulldózernek hívtak ("Bulldózer")
- 1979 – Piedone Egyiptomban (Rizzo felügyelő, "Piedone")
- 1979 – Seriff az égből (Seriff)
- 1980 – Seriff és az idegenek (Seriff)
- 1980 – Aranyeső Yuccában (Buddy)
- 1981 – Banános Joe (Banános Joe)
- 1982 – Bombajó bokszoló ("Bombázó")
- 1983 – Rabló pandúr Alan Parker hadnagy
- 1986 – Aladdin (Dzsinn)
- 1991 – Fél lábbal a paradicsomban ("Bull" Webster)
- 1997 – Al limite (Magyarországon még nem mutatták be)
- 1997 – Fireworks (Magyarországon még nem mutatták be)
- 1999 – A szél fiai
- 2003 – A paravánok mögött dalolva/Dal a bordélyházból (Mesélő/kalózkapitány)
- 2008 – Gyilkosság a szakmám, kedves! (Mord ist mein Geschäft, Liebling)(Pepe, a sorozatgyilkos)
|
Vissza |